Kezdetek

A különféle rézötvözetek kifejlesztésével a kovácsok számára lehetővé vált jóval keményebb anyagok létrehozása. Maga a keménység az olvasztástól függött: minél magasabb volt a hőmérséklet, annál nagyobb volt a keménység. Később, a vasérc felfedezésével – és a faszén használatával – még erősebb pengét tudtak előállítani. Kb. i.e. 2000 után beszélhetünk már kardokról is; ekkor jelentek meg ugyanis a hosszú pengéjű fegyverek. Ekkor még a kardokat a markolatgombbal együtt, egy darabban öntötték. Változatos alakban készültek, már vércsatornára emlékeztető elemek is megfigyelhetőek a pengén – bár valószínű, hogy ezek akkoriban a könnyebb forgatás, a súlycsökkentés miatt kerültek a kardra.

A római légiósok alapfegyvere a kard és a pilum volt. Ez utóbbi a nehézfegyverzetű gyalogság által használt, kb. 4-5 kg-os, 2 m hosszú kopja. Az ellenfél pajzsát célozták meg vele. Súlya lehetővé tette, hogy akár még 10 m távolságból is átszakítsa a pajzsot, használhatatlanná téve azt. A kardokat szúrásra és vágásra egyaránt alkalmas, fél méter hosszú kétélű pengével látták el. A könnyűgyalogság másmilyen fegyvereket, nevezetesen íjat (maximum 200 méterre) és dárdát (maximum 25 méterre eldobva) vitt a csatába.

Si vis pacem, para bellum

Hosszú időn keresztül Róma tartotta irányítása alatt a Földközi-tenger medencéjét, valamint az azt körülölelő területeket (kb. ötmillió négyzetkilométert). A roppant méretű birodalom összetartásához olajozottan működő, nagy hadseregre volt szükség. Ennek köszönhetően a rómaiak már a kezdetektől fogva szüntelenül háborúskodtak.

"Eb ura fakó!"

Ma 304 éve, hogy az ónodi országgyűlésen trónfosztottnak nyilvánították I. József német római császárt és magyar királyt.

II. Rákóczi Ferenc 1707 januárjában hirdette ki az országgyűlést, melyre nemcsak a megyei küldötteket, hanem valamennyi nemest meghívta. A nem megfelelő időjárás miatt az országgyűlés csak május 31-én kezdődött el, ráadásul Ónod helyett Köröm falu mellett tartották meg. Számos megoldatlan probléma állt a résztvevők előtt, többek között a terheket csökkenteni óhajtó parasztság és az adómentességét féltve őrző nemesség ellentétének feloldása, valamint az egyre növekvő pénzügyi gondok.

Az első világháború legnagyobb tengeri csatája

1916. június 1-én zajlott le a jütlandi csata az Északi-tengeren, a dániai Jylland-félsziget közelében, ami a legnagyobb olyan tengeri csata volt, amit csatahajókkal vívtak meg.

Az ütközet célja

Mindkét fél az ellenséges flotta nagy részének megsemmisítését tűzte ki célul. A németek ettől a britek által fenntartott blokád megszűnését várták, a britek viszont a saját kereskedelmi útvonalaikat óhajtották megóvni, valamint a blokádot továbbra is fenntartani.