Si vis pacem, para bellum

Hosszú időn keresztül Róma tartotta irányítása alatt a Földközi-tenger medencéjét, valamint az azt körülölelő területeket (kb. ötmillió négyzetkilométert). A roppant méretű birodalom összetartásához olajozottan működő, nagy hadseregre volt szükség. Ennek köszönhetően a rómaiak már a kezdetektől fogva szüntelenül háborúskodtak.

A hadseregnek, a légióknak (legio) számos esetben döntő szerepe volt a köztársaság és a császárság korában egyaránt; a légiók számos alkalommal még a trónutódlásba is beleszóltak. Maga a légió (tkp. hadosztály) volt a római hadsereg alapegysége. Kezdetben a szükséges haderőt Róma három törzséből verbuválták: mindegyik törzs ezer gyalogost és száz lovast adott; ez a létszám később jelentősen emelkedett. Mindenkinek magának kellett beszerezni a fegyvereit, később volt az egységesítés.

Az első jelentős reformot Camillus dictator vezette be i.e. 406-ban. Előírta, hogy a katonák számára zsoldot és illetményt kell biztosítani, ennek terhére pedig egységes ruházattal, fegyverzettel, valamint élelemmel szükséges ellátni őket. Szintén meghatározta Camillus a Rómával szövetséges alakulatok szabályzatát is. Ezek a kisegítő csapatok általában légiónként 5000 gyalogost és 900 lovast foglaltak magukba. Camillus alatt a hadsereg négy légióból állt: ez 16800 gyalogost és 1200 lovast tett ki. A légiókat manipulusokra tagolták, azokat pedig két centuriára.

A légiók kezdetben az ún. falanx alakzatban vonultak fel, ez azonban nem bizonyult túlságosan mozgékonynak. Ezért a manipulusokat egymástól megfelelő távolságban, „sakktábla”-mintázatban helyezték el.

Hadkötelezettség volt 17-től 46 éves korig, de a gyalogosokat maximum 20 hadjáratra lehetett behívni, ha pedig lovasként szolgált a seregben, akkor tíz alkalomra. A császárkor során már az önkéntesek alkották a hadsereg legnagyobb részét. A légiók számát szükség esetén megemelték (pl. a pun háborúk során akár több mint 20 légió állt szolgálatban!).

A köztáraság korában az utolsó nagy reformot Gaius Marius hajtotta végre i. e. 107-ben. A könnyűfegyverzetű gyalogságot és a lovasságot megszűntette, ezeket a szerepköröket innentől a szövetségeseknek kellett ellátniuk; a légiók már „csupán” nehézfegyverzetű gyalogságot tartalmaztak, és a létszámuk 6000 főre emelkedett. Létrejött továbbá három-három manipulusból a cohors (600 fő). Bevezették az önkéntes katonai szolgálatot: a résztvevők 16 évig szolgáltak zsoldért, ellátásért; kaptak fegyverzetet, és a hadizsákmányból is részesülhettek, végül pedig földet kaphattak valamelyik kolónián. A hatalmasra duzzadt hadsereg a kiképzésnek köszönhetően képes volt létszámfölényben lévő ellenfelek legyőzésére. Ráadásul jelentős politikai erővé is váltak, amelyet ambíciózus személyek nem haboztak kihasználni a római történelem folyamán.

Folytatjuk…

Felhasznált irodalom: Az antik Róma napjai (Tankönyvkiadó, Budapest)
Kép forrása: Wikipédia