Díszalabárd. Anyaga fa és fémötvözet. Elsősorban a palotaőrség használta, mint díszalabárdot. A 14. században egyesítették egymással a szálfegyverek és a bárdok előnyös tulajdonságait. Így jött létre az alabárd, mely Svájcban alakult ki a lovagi harcmodorral szemben. A lándzsa és a bárd tulajdonságait egyesíti. Hegyes nyársrészével szúrni lehetett, a hosszú nyél végére erősített bárddal keresztül lehetett vágni a lovagi sisakot vagy vértet, az ellentétes oldalon levő kampóval pedig ki lehetett rántani a lovagot a nyeregből.