A Kr.u. I. század második felében terjedt el a légiósoknál.

A rómaiak a cannaei csata után évekig egyélű, csakis vágásra alkalmas karddal (ensis) harcoltak. Azonban utána az ibérek által használt, döfésre és vágásra egyaránt alkalmas gladius-szal fegyverezték fel a katonáikat.

A II. sz. közepétől kezdve több légiónál a germánok hosszú, kétélű, csakis vágásra alkalmas spatha-ját használták.

A penge acél (E45), a markolat műgyanta, a hüvely fa bőr bevonattal, rézveretekkel gazdagon díszített.