Ewart Oakeshott XVa.3 típusú kardjainak karcsú, erősen elkeskenyedő profilját követő tőr; a százéves háború utolsó éveiből származó egyik legelegánsabb szúrótőr-forma hű rekonstrukciója, amely egy valódi régészeti lelet alapján készült.

Az 1453. július 17-én vívott castillon-i csata vetett véget a százéves háborúnak, és ez jelentette az angol erők végleges kiszorítását Franciaországból. A helyszínen talált fegyverek – köztük pengék, szerelékek és töredékek – egyedülálló betekintést nyújtanak a késő középkori hadfelszerelésbe abban a kritikus időszakban, amikor a középkori világ véget ért, és kezdetét vette a reneszánsz.

Az Oakeshott XVa.3 típusú tőr ugyanazt a tipológiai rendszert követi, amelyet Ewart Oakeshott kardtörténész a kardok esetében alkalmazott: karcsú, erősen elkeskenyedő, elsősorban szúrásra tervezett penge, amely képes megtalálni a réseket a lemezvértben, vagy megadni a kegyelemdöfést a földre került ellenfélnek. A 15. század közepére – amikor a lemezvért már szinte általánossá vált a lovagok és a fegyveresek körében – a szúrótőr a csatatér elengedhetetlen másodlagos fegyverévé vált.

A tőr hű rekonstrukció: edzett, magas széntartalmú acélpengéje homorú köszörülésű (hollow ground) geometriával rendelkezik, ami csökkenti a súlyt, miközben megőrzi az erős középső gerincet a tartósság érdekében. A penge nyúlványa (tüskéje) a markolatgomb felett szegecseléssel van rögzítve, biztosítva a markolat masszív szerkezetét. Az acél keresztvas és markolatgomb robusztus fa markolattal párosul; a fát méhviasszal kezelt, finoman varrott bőr borítja, amely zsugorítással illeszkedik szorosan a felületre – pontosan úgy, ahogyan azt a középkori források leírják. A fa hüvelyt szintén szorosan illeszkedő bőr borítja.

Megjegyzés: Minden éles fegyverünk élezetlen állapotban érkezik Indiából, hacsak másképp nem jelezzük. A helyi forgalmazó kínálhat élezési szolgáltatást – kérjük, érdeklődjön náluk. Minden darab kézzel készül, így kisebb eltérések előfordulhatnak. A szín a megvilágítástól függően változhat.