Működő mechanikával elkészített, csappantyús zárszerkezettel (2db) ellátott elöltöltős fegyver másolata fából és fémötvözetből.

Súlya: 1446 gramm

A duplacsövű kalózpisztoly egy kompakt, közelharcra tervezett tűzfegyver, amely két lövés leadására volt alkalmas anélkül, hogy azonnali újratöltésre lett volna szükség. 
Csappantyús elsütőszerkezete megbízhatóbbá és gyorsabbá tette a fegyver működését a korábbi kovás változatokhoz képest, így a tengeri összecsapások során különösen előnyösnek bizonyult.

A pisztoly két csövét párhuzamosan vagy egymás fölött helyezték el, lehetővé téve az egymás utáni vagy akár egyidejű tüzelést. 
Az acélból készült csövek rövidek voltak, így a fegyver kis távolságon belül rendkívül hatékonyan működött. A faágyazás gyakran díszes faragásokkal és fémberakásokkal készült, 
hogy esztétikai értéket is képviseljen.

A csappantyús mechanizmus egy ütőszeg segítségével működött, amely a lőkupakra csapva hozta létre a szükséges szikrát. 
Ez a megoldás gyorsabb gyújtást biztosított, mint a kovás rendszer, ráadásul kevésbé volt érzékeny az időjárási körülményekre, így megbízhatóbbnak számított tengeri környezetben.

A markolat kialakítása ergonomikus volt, biztos fogást tett lehetővé, ami elengedhetetlen volt a fedélzeten zajló harcok során. 
A fegyver egyes változatai két kakassal és különálló elsütőbillentyűvel rendelkeztek, míg más modellek egyetlen ravaszt alkalmaztak, amely fokozatosan sütötte el a két csövet.

A duplacsövű felépítés legfőbb előnye az volt, hogy a harcosnak nem kellett egyetlen lövésre hagyatkoznia, ami kritikus jelentőséggel bírt a közelharcban. 
A csappantyús rendszer tovább növelte a fegyver megbízhatóságát, így a XIX. század első felében is népszerű maradt a tengeri fosztogatók és önvédelmet kereső utazók körében.

Bár a revolverek és modernebb pisztolyok idővel kiszorították, a fegyver a kalózkorszak ikonikus eszköze maradt. Múzeumok és magángyűjtemények ma is őrzik ezeket a történelmi fegyvereket, 
amelyek egy veszélyes, mégis izgalmas korszak emlékét idézik.