Díszpisztoly működő mechanikával. Anyaga fa és fémötvözet.

Súlya: 1040 gramm

Felépítése

A japán kanócos pisztoly egy rövid csövű, kézi lőfegyver, amelyet a hagyományos Tanegashima muskéták mintájára készítettek. 
Bár méretében kisebb volt, ugyanazt a gyújtószerkezetet alkalmazta. A fegyver egyszerű, mégis precíz kidolgozású volt, a japán fegyverkovácsok híres műgonddal készítették.

A pisztoly legfőbb részei közé tartozott a fémből kovácsolt cső, amely egy faágyazásba illeszkedett. 
A cső belső felülete sima volt, így a lövedék kevésbé pontosan repült, de a fegyver közelharcban így is hatékony maradt. 
A fa markolatot gyakran lakkozták vagy díszes faragásokkal látták el, ami nemcsak esztétikai szempontból volt fontos, hanem a jobb fogást is biztosította.

Az elsütőszerkezet egyik jellegzetes eleme a kanócmechanizmus, amely egy mozgatható kakashoz csatlakozott. 
A meggyújtott kanócot egy fémkar tartotta, amely az elsütőbillentyű meghúzásakor a serpenyőben lévő lőporhoz érintette. 
Ennek hatására a töltet begyulladt, és a csőből kilökte a lövedéket. A folyamat időzítése miatt a lövés nem volt azonnali, így a használónak előre kellett számolnia a késleltetéssel.

Működése

Töltéskor először a csőbe öntötték a megfelelő mennyiségű fekete lőport, majd egy ólomgolyót helyeztek utána. 
Ezt egy tömítőanyaggal – például papírral vagy textildarabokkal – rögzítették, hogy a lövéskor keletkező gázok ne szökjenek ki a csőből. 
A serpenyőbe külön lőport szórtak, amely a kanóc szikrájától meggyulladva elsütötte a fő töltetet.

Mivel a fegyver működéséhez égő kanócra volt szükség, folyamatosan figyelni kellett arra, hogy a kanóc ne aludjon ki. 
Ez harci helyzetben kihívást jelentett, különösen szeles vagy nedves környezetben. Ennek ellenére a kanócos pisztoly hatékony eszköz maradt a közelharcban, 
különösen azok számára, akik gyorsan akartak támadni vagy megvédeni magukat.

A japán változatokat gyakran díszítették réz vagy ezüstberakásokkal, amelyeket sárkányokkal, hullámokkal vagy egyéb tradicionális mintákkal láttak el. 
Ezek a fegyverek nemcsak harci eszközként, hanem státuszszimbólumként is szolgáltak, különösen a nemesi réteg és a szamurájok körében.

Bár a kanócos pisztoly az idő múlásával elavulttá vált, jelentősége a japán fegyvergyártás történetében vitathatatlan. 
Gyűjtők és múzeumok (pl. londoni Victoria és Albert Múzeum) ma is nagy becsben tartják az eredeti példányokat, amelyek a régi harci technikák és mesterségbeli tudás emlékeit őrzik.